Párhuzamos Kronológiák / Parallel Chronologies

A 60-as-70-es években én fölötte konzervatív fiatalember voltam, akinek legnagyobb kiállítási élményei a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításához, illetve az esztergomi Keresztény Múzeumhoz fűződtek. Ebbe a konzervativizmusba a farmernadrág nem fért bele (nem is volt nekem azóta sem), de a klasszikus avantgarde persze igen. Mű-centrikus voltam (ahogy többé-kevésbé ma is), az esemény-jelleg ingerelt.

Hatalmas dolog volt meglátogatni Vajda Júliát a Rottenbiller utca végén, aki néhányunk kedvéért elővette a Vajda Lajos-rajzokat. Fantasztikus jelentőségű esemény volt számomra Paul Klee Műcsarnok-beli retrospektív kiállítása 1976-ban, s rémlik, hogy jónéhány évvel korábban hatott rám Henry Moore kiállítása is ugyanott. A kortárs képzőművészettel csak alkalmi és véletlenszerű kapcsolatom volt. Ismertem és becsültem például Hornyánszky Gyulát (1924-1995), akire ma már a kutya sem emlékszik; kiváló konstruktivista modorú portretista volt. Barátom volt Lóránt Zsuzsa szobrász és Tamás Noémi festő. Karátson Gáborral a 70-es években közeli barátságban álltam, s ugyan festészete nem állt közel hozzám (rajzai sokkal inkább), de akkori képzőművészeti írásait (Miért fest az ember?, Vajdáról szóló könyve, stb.) nagyszerűeknek tartottam, s azt hiszem, ha ma olvasnám, éppolyan nagyszerűek lennének. Mivel ő az írók között a legjobb festő, festők között a legjobb író pozíciójában volt, barátságunk nem hozott közelebb a kortársakhoz, de megszerettette Bálint Endrét (akitől aztán elcsaptam a hasam, mígnem nem olyan rég a Falk Miksa utcai Erdész-Makláry Galéria kiállításán megint megértettem, hogy mitől tartottam olyan sokra). Első képzőművészeti írásom ("A rom. Egy téma és egy kép". Vigilia, 1977, XLII. 7. 471-477.) is Karátsonhoz fűződik.

Eljártam El Kazovszkij Dzsan-panoptikumaira (például egy svábhegyi kertbe): megfogott a költészete, de megint csak zavart az esemény és a mű ellentéte. Esterházy fogalmazta meg - más összefüggésben - a problémámat: "Ez már - még - a műsor?" Festészetével is ambivalens voltam: erejét éreztem, de zavart felületeinek zsírossága, "smírolása". Elementáris fénylését csak később vettem észre (vagy csak később jött létre?). Végh dr. révén - mint nemrég a Kovásznai Műhelyben egy közös beszélgetésünkön fölelevenítettük - kapcsolatba kerültem az élő avantgarde-dal, de az ő érdeklődése révén inkább a zenével. Így hát az is teljesen alkalminak tekinthető, hogy az ő (vagy Kenedi János barátom?) révén láttam Koncz Csaba egy kiállítását, és ma is emlékszem rá. Látogattam Petri-Galla Pál Vécsey utcai szalonját, ahol rendszeresen kiállítások is voltak: Csutoros Sándoréra emlékszem. Véletlen okokból a szürenon-mozgalommal is kapcsolatba kerültem: Don Péter, a Kassák Művelődési Ház vezetője barátom volt, filozófiai szemináriumot vezettem a házban, s drukkoltam az 1970-es viszontagságos kiállításnak, Haraszty István mobilja pedig elragadott. Igaz, egyetlen más művet sem tudok felidézni. (Csáji Attila munkájára egy baráti falról emlékezem.)

Hajas Tiborral egy időben volt egy közös baráti körünk az Andrássy út egy kávéházának galériáján, de személyes barátság nem alakult ki közöttünk, s "Auschwitz - jó vicc" tipusú dadaista provokációi, melyek miatt szegény börtönbüntetést is szenvedett, bizony engem is provokáltak annyira, hogy nem érdeklődtem művészete iránt. Azt remélem utólag, hogy lett volna annyi lélekjelenlét bennem, hogy kitépem a hálózatból a kvarclámpát a Fiatal Művészek Klubjában, mielőtt égési sérüléseket szenved. Igaz, oda is jártam, amig ki nem pofoztak egyszer, de nem a képzőművészet miatt. Végül még Lakner Lászlót kell említenem, közvetlenül emigrációja előtt jártam a műtermében és néztem meg a munkáit, amelyek nagyon tetszettek (különösen a paprikaszüretelők az Ogonyok címlapjáról). De ez talán már ki is visz a 60-70-es évekből.

Körkérdésükben legföljebb kontroll-figurának vagyok jó. Nem jártam Bogláron, nem láttam az Iparterv-kiállításokat, és így tovább. Egyáltalában a kortárs képzőművészet iránti érdeklődésem a 80-as évek második felében kezdődött, s azóta tart.