Párhuzamos Kronológiák / Parallel Chronologies

Próbálom összeállítani a 10-es listát, de az az igazság, hogy én abból a korszakból szinte csak Erdély Miklós munkáit ismerem jobban.
Próbálok az interneten az ezidejű művészeti életről infókat összeszedni, az artpoolon találok leginkább és talán a c3 site-on is valamit, de nem érzem túl autentikusnak a saját véleményem mivel minden akkora vonatkozó tudásom másodkézből való.
Én a hetvenes évek legvégén születtem.
Persze tudok 10 kedvencet mondani az internetes böngészéseim alapján, de nem tudom, hogy annak mi értelme van?
(És itt válaszoltatok egy levéllel, idézem: "Tehát elsősorban nem a szemtanúktól szeretnénk információt gyűjteni, hanem egyrészt a kronológia mint utólag, egy meghatározott nézőpontból konstruált történet érdekel minket, másrészt pedig az, hogy különböző szakmai pozíciókból mi lehet aktuálisan releváns ebből az időszakból...(...) rákérdezzünk a személyes történeti referenciákra.")
Azután én így:

1.
Azt hiszem 1999-ben lehetett, amikor én még az Iparművészeti textil szakára készültem, és a rajztanár (Sípos Marica a rajziskola igazgatója egy szobrász-formatervező, aki már nem emlékszem, hogy miért, de fontosnak tartotta, hogy mindenki menjen el a Műcsarnokba az Erdély Miklós retrospektív kiállításra, hogy tudjuk, hogy mi az a konceptuális művészet. emlékszem, hogy az a kiállítás nekem nagyon nagy élmény volt! meglepődtem magamon, hogy ennyire érdekelt a dolog, és többször vissza is mentem a kiállítás nyitva tartása alatt és jegyzeteltem, stb. mar nem nagyon emlékszem, hogy melyik munkait, a jegyzetei és a kreatív kísérletek, meg az INDIGO csoporttal való munkáiról...
Később több emberrel is beszéltem, akik szintén többször visszamentek megnézni a kiállítst, pl. valaki, aki később építesz lett.
Évekkel később az Astorianál a Könyvudvar nevű helyen, balra a sarokban van egy kis könyvesbolt, ahol mindenfele könyveket lehet masszív kedvezménnyel megvásárolni, szóval itt mindenfele kétes szakácskönyv és Feng Shui között találtam egy Erdély Miklós könyvet, most nem tudom, hogy mi a címe, kis alakú és valami válogatás az írásaiból. azt hiszem, kb. 20 forintba került.... szomorú, hogy ekkora piaci kincsnek számított.
2.
Most ez nem tudom, hogy mennyire kapcsolódik bele a témába, de a mai kortárs művészeti intézményekben (mint úgy általában vezető pozíciókban mindenhol) körülbelül az a generáció utalja az egyetemet, akik akkortájt voltak diákok, vagy fiatal pályakezdők. Az, hogy nők elvetve találhatóak ma ezekben a meghatározó pozíciókban, az nem tudom, hogy mennyire köszönhető annak, hogy Magyarországon nem volt feminista mozgalom akkoriban. vagy volt? szinte SEMMIT nem tudok pl. az akkori magyar női művészekről...
Én egyetlen egy feminista művészeti megközelítéssel, beszélgetéssel, reflexióval, kritikával, semmivel nem találkoztam azalatt a pár év alatt, amíg otthon tanultam. OK, én egy évet jártam a textil szakra (ami ugye nem volt elméleti szak), de több az Intermédia tanszék által megszervezett beszélgetésre, szimpóziumra, vetítésre, nyílt napra, stb. elmentem.
Szörényi Beatrix volt nagyon jó barátnőm és egyedül vele beszélgettem ezekről a nő-hiányos témákról.
Amikor Ausztriába költöztem, nagy megkönnyebbülés volt látni olyan idősebb női példákat és kapcsolatban lenni velük, akik az egyetemen tanítottak, újságoknál dolgoztak, írtak, és egyáltalán olyan női művészeket, akik emancipáltan gondolkodtak és éltek.
A magyar avantgárd női szereplőinek a története az egyik igazan láthatatlan történet!
3.
Molnár Évával dolgoztam egy munkán és ő mutatott régi fotókat, mesélt rengeteg sztorit a Fészek életéből, a 60-70-es évekről, amikor valamely hétköznap esténként rendszeresen összejöttek a művészek, és egymás munkáiról beszélgettek, stb. Éva azt mondta nekem egyszer, hogy ő nem tartja magát "nagy" vagy "jó" vagy "jelentős"(nem emlékszem, hogy mi volt a pontos jelző, amit használt) művészettörténésznek. És én még arra gondoltam, hogy mennyire furcsa, hogy ezt mondja, hiszen több mint 60 éve ott dolgozik a Fészekben, sok mindent tud művészekről, eseményekről, és nagyon sok mindent tett is a művészekért (lásd pl. Fészek könyvtár létrehozása, negyvenvalahány külföldi művészeti folyóiratot járatott a hatvanas vagy hetvenes években, abban az időben, amikor szinte lehetetlen volt devizához jutni!)
Milyen érdekes, hogy ezt a fajta kulturális munkát meg ő maga is a "komoly" művészettörténeti munka mögé állítja. (Nem beszelve arról, hogy annak idején valami nőnapi kitüntetéssel jutalmaztak meg ezért a munkaért!)
Lásd újra: előző pont utolsó mondat.
4.
Az apám egyszer mesélte, hogy amikor tinédzserek voltak, a szüleik szigorúan megtiltottak nekik, hogy nyáron Balatonboglár környékén leszálljanak a vonatról, amikor útban voltak a Balaton másik részére, a családi üdülőhelyre...
5.
Sylvia Kolbowski kiállítása 2004-ben, a Secessionban, Bécsben: az egyik munkaja egy installació arról, hogy a konceptualis művészet hőskorára hogyan emlekeznek különböző emberek. Azt hiszem, főleg a N.Y.-i szcéna. Hogyan maradt fenn egy csomó érdekes sztori, ami nem feltetlenül van benne a hivatalos művészet történetben. Nem is biztos, hogy olyan volt az a hőskor, ahogy mi kesbb az írásokból ismerjük. Van egy jó katalógus is hozzá Rosalyn Deutsche bevezetésével. (Az a címe, hogy "An Inadequate History of Conceptual Art)