Párhuzamos Kronológiák / Parallel Chronologies

Egy ideje foglalkoztat a művészet hatásmechanizmusa és hatékonyságának mérhetősége.
Ez a kérdés, felvetés a filmművészet közegében is megjelent a 70-es évek dokumentarista iskolájához kapcsolódva. Számomra inspiráló projekt és a fenti kérdéskörben mozgó kísérlet volt a BBS-ben 1973-1974 között készült Nevelésügyi sorozat.
Az alkotók (Dárday István, Szalai Györgyi, Vitézy László, Wilt Pál, Mihályfy László) speciális kollektívában hozták létre az 5 részes sorozatot.
„Az alkotócsoport céljául olyan „irányított” dokumentumfilm-sorozat létrehozását tűzte ki célul, amelyben az elkészülő filmek közös szemlélet alapján, egy körbehatárolt társadalmi probléma gyakorlati vizsgálatához kapcsolódnak - már előre kijelölve a filmek hatóterületeit: a forgalmazási lehetőségeket és a filmek várható közönségét.”*
A projekt következetesen használta az intézményi hálózatokat a mű iránt érdeklődők és érintettekhez való leghatékonyabb közvetítésre. A nézőszám többszöröse lett a hagyományos mozi-hálózatban elérhetőnek és sokkal pontosabban fókuszált.
Természetesen a direkt analógiák kerülendőek e két (képző- és filmművészet) műfaj természetéből és hagyományaiból következő különbségek miatt, de mindenképp figyelemre méltó és inspiráló lehet a képzőművészet területén, társadalmi tematika mentén alkotó művészeknek is az a módszer, amelyet a sorozat készítői alkalmaztak.
*Összefoglaló beszámoló a Nevelésügyi sorozat munkafázisairól in: Budapesti Iskola. A Nevelésügyi sorozatot először a Fővárosi Pedagógiai Intézet Speciális tanfolyamán
mutatták be 1974/75 tanévben, ahol a vitaindító helyett vetítettek a filmeket. A Toldi mozi a Művészeti Hetek keretében bemutatta az egész sorozatot 1975-ben (hivatalos bemutató).
A másik motivációs csomópontom ebből a korszakból a "Szociológiai filmcsoportot!" kiáltvány köré csoportosult alkotók - ez is BBS- film(mű)készítési attitűdje, amit szívesen használok a saját filmjeimben is.